Anyák Napján…

Nekünk nőknek van egy csodálatos lehetőségünk, egy ajándék az élettől, a sorstól, Istentől…ki hogyan vallja… de VAN!
ANYÁKKÁ lehetünk. Anyákká lehetünk testileg. Anyákká válunk lelkileg… anyákká érünk gyermekünk mellett.
Minden mit írhatnék most túl sok lenne, minden mit gondolatban össze tudok fogni- túl kevés…megfogalmazni azt mit jelent anyának lenni, mint jelent gyermeknek lenni…leírni azt a csodát, melynél nincs tán csodásabb. Megélni minden pillanatát ez tán a legfontosabb!
Egy számomra kedves és kifejező verset mégis választottam a soraim mellé. Fogadjátok szeretettel blogolvasó Édesanyák… leendő anyák, már-anyák, és mindannyian anyánk gyermekei…
Dsida Jenő: Hálaadás

Anya
Anya

Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat.
Körülvesz virrasztó áldó szeretettel,
Értem éjjel-nappal dolgozni nem restell.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad,
Köszönöm Istenem az édesanyámat!
Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este
imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.
Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban
itt e földön senki sem szerethet jobban! –
Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,
Istenem köszönöm az édesanyámat!
Te tudod, Istenem – milyen sok az árva,
Aki oltalmadat, vigaszodat várja.
Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,
Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!
Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel,
Nagy-nagy bánatukat takard el, temesd el!
Áldd meg édesanyám járását-kelését,
Áldd meg könnyhullatását, áldd meg szenvedését!
Áldd meg imádságát, melyben el nem fárad,
Áldd meg két kezeddel az édesanyámat!
Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat:
Köszönöm, köszönöm az édesanyámat!

…és köszöntöm a bennem élő gyermek Édesanyját, ÉgAnyát és FöldAnyát, gyermekem Édesanyját:)…és mindőtöket, kik már Anyákká lettetek!

Share on facebook
Megosztás Facebookon

“Anyák Napján…” bejegyzéshez 12 hozzászólás

  1. Sok minden eszébe juthat az embernek az anyák napjáról. Ha valakinek nincs gyereke, akkor talán saját anyák napi ünnepségei óvodából, iskolából, ha már gyermekei is vannak, akkor azok a könnyek, amelyeket az
    első/második/sokadik alkalommal is hullajtott.
    Az ünnepség gyerekkoromban sokszor színpadhoz kötődött, de legalábbis tornasor szerűen kiálltunk, szemben velünk ültek az anyukák és szívrepesve vártak, várták a fellépést.
    Két oldalon az óvó/tanító nénik, akik néha kisegítették az elakadt
    nebulókat. Volt közös éneklés, szavalás, nagy izgulás és mindig voltak
    olyanok, akik nem tudták elmondani a hetekig gyakorolt, néhány soros
    szöveget. Sírtak vagy csak álltak, de hang nem jött ki a torkukon. Ilyen
    jellegű saját emlékem nincsen, de későbbi éveimből tudom, milyen
    leblokkolni, milyen látni a várakozó tekinteteket és tudni, hogy ez a hajó
    már elment.
    Így nem csoda, ha saját lányom első anyák napi ünnepsége
    vegyes érzelmeket és izgalmakat váltott ki belőlem. Készülődött ő is, én
    is, mindketten nagy titkolózások közepett. Nekem a lelkemet kellett rendbe
    tennem, ő az első megmérettetésre készült.
    Elérkezett a nagy nap. Nem tudott aludni és önmagát meghazudtoló tempóban készült el, nehogy elkéssünk és lemaradjunk bármiről. Én is aggódtam, miatta, hogy ne szerezzen olyan sebeket, amelyeket sokáig kell nyalogatni, hogy behegedjenek. De ismét beigazolódott, hogy jó helyen van. Nem volt kiállás és fellépés, egy ugyanolyan napnak indult, mint a többi, a kis rutinokkal, amik csak annyiban változtak, hogy a háttérben, mögötte, ott
    ültem én is.
    Az óvodai nap részesévé váltam, ami nem mellesleg anyák napja volt, de nem nehezedett a napra az ünnep magasztossága. Senki sem szavalt, a közös énekek, játékok nem az anyákat dicsőítették, hanem mindenkinek szóltak. Előadtak egy kis darabot, amit körülülve figyelhettünk, de addigra már annyira benne voltunk az óvodai napban, hogy senkit sem
    feszélyezett a jelenlétünk. Néhány játékban is részt vehettünk, és ez így
    volt jó. Úgy tűnik, elmaradhatatlan a meghajlás és kaptunk ajándékot is,
    de sallangmentes volt az egész és emberi.
    Nem volt miben elbukni, talán pont azért, mert az előadás sem előadásnak tűnt és az egész nem szereplésnek volt beállítva, hanem játéknak, a nagy ovis játék részének.
    Nem voltak győztesek/vesztesek, olyanok, akik jobbak, mint a másik. Nem
    volt óvónéni, aki segít, aki irányít vagy fegyelmez, két felnőtt volt csupán az ovisok között. 19 gyerek tette a dolgát, mint bármelyik napon,
    ami nem anyák napja.
    Csak most mi is ott voltunk. Jó volt látni, hogy a kezdeti izgalmak után tényleg nem vettek rólunk tudomást, hogy úgy tettek, mintha ott sem lennénk. Biztos, hogy akad szülő, aki nem ezt várta és hiányérzettel távozott, én boldog voltam, mert ő az volt és mert nem kellett már most, 4 évesen megmérettetnie abban az értelemben, amiben később oly sokszor kell majd. Ráér még, játsszon csak önfeledten anyák napján is…

    Válasz
  2. Kedves Niki !
    Köszönöm soraidat, gyönyörű a vers, amit közzé tettél.
    Az én anyák napjám felemás érzelmeket vált ki belőlem.
    Sajnos az édesanyám 8 éve anyák napján hunyt el. Az egyik szemem sír, a másik nevet ilyenkor.
    Hála Istennek nekem van két gyermekem. A fiam Angliában él, csak gondolatban tudom átölelni. A lányom délután fog jönni hozzám. Igyekszem pozitív gondolatokkal töltekezni.
    Boldog anyák napját kívánok Neked.

    Válasz
  3. Kedves Nikol!
    Mielőtt az én anyák napomról írnék, szeretnék Viki soraihoz fűzni egy-két gondolatot:
    Kedves Viki! Kíváncsi örömmel olvastam a történetedet,annál is inkább, mert nagyon tanulságos volt a számomra.34. éve vagyok tanítónő és az anyák napi ünnepségekre való készülődés időszaka mind a tanítványaim, mind a magam részéről nagy izgalommal, várakozással teltek el.Soha nem felejtem el azt a számtalan pillanatot,amikor az édesanyák, nagymamák ( ők is eljöttek ) a szemükből kicsalogatott könnycseppeket törülgették meghatottan, büszkén.Mindig igyekeztem személyes hangvételű verset keresni, ami illik arra a bizonyos anyukára, amit elfogadott és megtanult a gyermeke. Tetszik ez a lazább ünneplés, amit az óvodában kipróbáltak és ezek szerint sikeres volt.Mindegy, hogyan ünnepelünk, csak emlékezetes maradjon,minden résztvevő számára a jó értelemben.Nem kell minden áron mindenkinek megfelelni,minden gyermek egy önálló egyéniség az a lényeg, hogy amit tesz, szívből, szeretettel,önmagát adja.Ez később sajnos úgyis változni fog az iskolában. De ebbe most nem mennék bele,mert sosem lenne vége..
    Magamról: egy éve az édesanyámmal lakom,aki egyre inkább igényeli a segítségemet a mindennapjaiban, mind e mellett visszasegít nekem is.Ez alatt az egy év alatt úgy érzem, többet tanultam tőle, mint eddigi életemben.Hálát adok az Úrnak, hogy van még édesanyám és áldását kérem, hogy tartsa meg sokáig.Sütöttünk, főztünk egész délelőtt, hiszen az anyák napja is, mint a többi ünnep nem csak rólunk szól, hanem a gyerekekről, unokákról is.A két fiam egy-egy hatalmas cserép piros, illetve rózsaszín muskátlival köszöntöttek bennünket.Idén sem feledkeztek meg erről a napról.Büszke voltam megint rájuk.Igen, anyának lenni nagyon boldogító érzés annak ellenére, hogy rengeteg aggodalommal telik el így az életünk, de megéri, mindenképpen megéri…
    Kedves Nikol és kedves édesanyák, még nagyon sok, boldog anyák napját kívánok mindenkinek!

    Válasz
  4. Kedves Nikolett! Édesanyák, Nagymamák!
    Nagyon szeretem az anyáknapját és hálás vagyok, amiért az Édesanyámat is felköszönthettem ma, aki 84 éves. Két lányom, és egy csodálatos unokám van (5) Levente. A kisebbik lányom angliában dolgozik és egy szép verset küldött nekem, amit szeretnék megosztani veletek.
    “Színes ceruzával Rajzoltam egy képet,
    Anyák napján reggel, Édesanyám néked.
    Lerajzoltam én egy Aranyos madarat.
    Aranyos madárra, Aranyos tollakat.
    Elkészült a madár, Nem mozdul a szárnya…
    Pedig hogyha tudna, A válladra szállna.
    Eldalolná csöndben Tenéked egy dalban,
    Amit anyák napján Mondani akartam.”
    Hálás vagyok amiért Édesanya lehetek! Fény és szeretet mindenkinek.
    Édesanyám néked.
    Lerajzoltam én egy
    Aranyos madarat,
    Aranyos madárra
    Aranyos tollakat.
    Elkészült a madár,
    Nem mozdul a szárnya…
    Pedig hogyha tudna,
    A válladra szállna.
    Eldalolná csöndben
    Tenéked egy dalban,
    Amit anyák napján
    Mondani akartam.”

    Válasz
  5. Nagyon szépen köszönöm ezt a csodálatos verset. Nekem is nagyon tetszik és már több anyák napi műsorunkban szerepelt a másik két verssel együtt. Bizonyára nem véletlen, hogy épp ezeket választottuk. Zsuzsa

    Válasz
  6. szia nikolka
    én egy alapiskolában tanítok, így a kisgyerekek kozott állandoan anyának érezhetem magam,
    másrészt pedig egy 18 éves fiú édesanyja vagyok, akit szívbol szeretek, és koszonom istennek , hogy az o anyja lehetek.
    mindig kapok tole valami kis ajándékot, de a legszebb mégis az , hogy érzem szeret engem.
    szép napot ilona

    Válasz
  7. Örülök, mert anya-, sőt nagyanya vagyok, ugyanakkor szomorú, mert 43 éve járok a temetőbe anyák napján és most én 55 éves vagyok:(

    Válasz
  8. Egyetértek druszámmal; szerencsére nálunk sem erőltetik az oviban a kötelező ünnepségeket. Nem mindenkinek tetszik, de én elégedett vagyok vele. Nálunk is készülnek a gyerekek és aztán mindenki a saját módján köszönti édesanyját.
    Én az idén a legnagyobb ajándékot – harmadik kisfiamat – kaptam az élettől anyák napján; a megemlékezést/köszöntést kicsit előbb a nagyoktól:
    http://gyerekesen.blog.hu/2012/05/06/anyak_napjara_2020.
    Köszönöm nektek a verseket, Nikolnak a posztot 🙂
    Vikica

    Válasz
  9. Kedves Nikol,
    kedves Édesanyák, Édeslányok:)
    A legszebb Anyáknapi ajándékot élhettem át, lányommal együtt, csak utólag érzem, milyen áldás is történt velünk.
    Kaptam egy meghívót, egy közösségi oldalon, egy közös szertartásra, Dobogókőre, Május 6.-i időponttal, egy különleges, dobos imádságot szerveztek, és én úgy éreztem erre el kell mennem. Jelentkeztem is a programra, és másnap elmeséltem kis családomnak hogy szeretnék elmenni ide. Most 10 éves a lányom, aki kezdi bontogatni a nőiség szirmait, és nagy átalakuláson megy át, pár nappal korábban éppen megemlítette, hogy ő még nem is volt Dobogókőn, így amikor meghallotta, hogy én mit tervezek, rögtön úgy érezte, eljön velem.
    És akkor később ő vette észre, hogy ez a nap Anyák napjára esik.
    Képzeljétek el, hogy mentünk csak lefele a meredek úton, az erdő és a hegy mélyébe, a völgybe, annak is talán a legmélyebb részébe, és ahogy közeledtünk, elkezdett hallatszani az Öregdob hangja, a távolból lüktetett, pulzált a véremmel együtt, egyre hangosabban vert a szívem, ahogy közelebb értünk, a lábamon is futkosott az energia…és többszáz ember, ki békésen ki mantrázva töltődött az anyaméhben…ott merítkeztünk Együtt Földanyából, az én Édeslányommal együtt…
    Hálás vagyok, hogy lány vagyok, és hogy Anya is lehetek:)))
    Aki kíváncsi hol voltunk, nézze meg:
    http://www.mommo.hu/media/Szer_-_bovebben_-_fotok_es_video_a_20120506-i_esemenyrol

    Válasz

Szólj hozzá!