Az élet három kapuján át születtünk újjá

Az élet három kapuján át születtünk újjá

Különleges hét, fantasztikus csoportok, újjászületés és örömtenger:)

Röviden én így foglalnám össze a hetet. Kicsit hosszabban:

November 9-én este, a föld szívéhez közelebb egy barlangban jöttünk össze és éltük meg az alászállás és újjászületés gyönyörű utazását. 14 fős szívében és lelkében bátor csapat jött össze azért, hogy szembenézzen a félelmeivel, a sötétséggel és elinduljon a belső világának kihívásokat rejtő, mégis felemelő felfedező útján. “Legyen, aminek lennie kell” volt látható az arcokon érkezéskor. A bevezető előadás és Idris drámai alászállás mítosza közben el-elfelejtkeztek magukról a résztvevők, legalábbis a félelmeikről és arról, hogy vajon mi vár még rájuk. Majd a barlangban a félhomályos első teremben megtanulhatták az ún. integrációs légzéstechnikát, mely a test-lélek-szellem azonnali összerendeződését hozza és hozta a visszajelzések alapján a későbbi nehezebb, kihívásokkal teli gyakorlatok közepette.

A félelmekkel-szégyenekkel való megküzdés gyakorlatában Simon Szilvi sámándobjával adta alánk a tüzet, hogy az elnyomott düh és tehetetlenség-érzetek aktivizálódjanak és ki tudjunk állni önmagunkért. A sötét folyosós félelem-leküzdés gyakorlat igazán jól sikerült és öröm volt látni a megérkező arcokat, hallani a gyorsan dobogó szíveket, magamhoz ölelve megnyugtatni  egy-egy remegő testet. Az alászállás gyakorlata filmbe illó képeket hagyott meg bennem, a barlang legmélyebben fekvő részéhez vezető lépcsőfokok egy-egy elengedést, leérve egyfajta megbékélést hoztak. A tükör gyakorlat sokaknak komoly erőpróba volt, de láttam a megcsillanó könnycseppeket, az elfogadást és néhol már az elfogadó öröm is megjelent. A halál gyakorlatban eljött a végső feloldódás, a csend és az elmúlás megtapasztalása. A halál utáni lebegésben felsejlettek az első új-élet szálak, irányok és szándékok, melyet aztán megerősítettünk a felemelkedés gyakorlattal és a valódi megszületés gyakorlatával. Végül bezárult a múlt vaskapuja és az első lépéseket tettük meg az újjá teremtett életünkben. Kacaj, ugrás, nevetés, felszabadultság, hála és öröm… ezek lettek az este utolsó záró érzései.

Fáradtan, de szívemben elégedetten és örömmel tértem haza. Rengeteg munkám és néha úgy éreztem emberfeletti erőfeszítés kellett ahhoz, hogy minden valóban a helyén legyen az este során. De maximálisan megérte! Az este képeit, arcait, sóhajtásait, remegéseit,mosolyait és öleléseit magamban hordozom a barlangban lelt kincseimmel együtt.:)

November 10-én könnyedebb, lebegősebb napunk volt, híven a tér kapujához, ellenben november 11-én impulzív, leginkább hullámvasúthoz hasonlító, tréning szempontból pedig nagyon eredményes estét zártunk. A Pozitív Énkép Fejlesztés kifejezetten jól sikerült! Igyekeztem minden oldalról körüljárni a témát és plusz önfejlesztő lehetőségeket bemutatni, amelyeket nélkülem, vagy külön tréningrészvétel nélkül is tudnak a résztvevők a hétköznapjaikban alkalmazni.:)

Köszönöm mindenkinek, akivel együtt élhettem meg a hármas kapu csodálatos minőségét!

Share on facebook
Megosztás Facebookon

“Az élet három kapuján át születtünk újjá” bejegyzéshez 6 hozzászólás

  1. Kedves Nikol!
    Nagyon tetszett Idris előadása. Nem tudok megfelelő jelzőket, de nagyon nagy élvezetet jelentett részt venni benne. Szilvia dobja olyan volt, mint egy biztos pont, remek alaphangulatot teremtett, biztonságot adott, hangulatba hozott ha arra volt szükség. Brigit észre sem vettem – ezt pozitívumként mondom, hiszen az ő feladata a technika biztosítása volt, és az gördülékenyen ment.
    Rólad nem tudok mit írni. Olyan kedves, szeretetteljes voltál, amilyennek megszoktalak. Azért járok hozzád, mert ilyen vagy. Tudom, hogy ennél szebben kellene fogalmaznom, de csak annyi, hogy így vagy jó, ahogy vagy:)))
    Köszönöm!

    Válasz
  2. Szia Nikol!
    A tréningre nagy várakozással és kíváncsisággal érkeztem, mert sok mindent szerettem volna elengedni, hogy újjászülethessek. A feladatokat szívesen végeztem, de különösen nagy segítséget adott a sámán dob hangja, Igris hatalmas energiája, amit átadott, mielőtt bementünk volna a “szülőcsatornába”, és persze a Te szeretetteljes, megtartó jelenléted, ahogy érthetően elmondtad a feladatokat és segítséget is adtál.
    Kíváncsiság és némi kétkedés volt bennem végig, de úgy gondoltam, ha valami valóban működik, az “hit” nélkül is fog. Tehát végigcsináltam és lőn csoda másnap… A másik dolog, hogy olyan vagyok, mint a napraforgó: mindig csak a fény felé szeretnék fordulni, küzdök a “sötét” oldal-am ellen. Egészen meglepett, hogy jól érzem magam a barlangban, mintha az anyaméhben lettem volna, teljes biztonságban. Ha módom nyílna rá, szívesen aludnék ott egy zseblámpa társaságában.
    A “többszáz” átdolgozandó tulajdonságom közül a féltékenységet és a másokkal, magammal szembeni túlzott elvárásokat, vagyis az elfogadást szerettem volna elérni. Konkrét jövőbeni céljaim között szerepel a saját bölcsődém létrehozása, hozzám hasonló gondolkodású emberekkel ill. a számomra ideális párkapcsolat megteremtése. (rossz párkapcsolati minta elengedése). örömmel tapasztaltam, hogy a 11-i tréningen már jól tudtam működtetni az új képességeimet:)
    Az Újjászületés tréning legjobb pillanatai a számomra ezek voltak:
    A biztonságot nyújtó légzéstechnikák, a születős és a lépcsős gyakorlat nagyon hatékonynak bizonyult!!! – a sámándob hangja egyszerre megnyugtatóan és megerősítően hatott rám.
    Mindannyian nagy odafigyeléssel végeztétek a munkátokat és jól összedolgoztatok, egymást kiegészítve és erősítve.
    Szerintem a csapatmunkátok nagyon összerendezett, hatékony. Továbbra is együtt kellene dolgoznotok.:)
    Érdekes tapasztalás volt számomra a harc, ugyanis jól szórakoztam a barlang asszonyával (nevetgéltünk). Te próbáltál nekem segíteni azzal, hogy gondoljak a haragra – de szerencsére azokkal szemben, akikkel ezt az érzést felébreszthettem volna, a megbocsátás és elengedés érzése futott rajtam keresztül és Téged is legszívesebben megöleltelek volna sok szeretettel. Az emberek életében vannak helyzetek (problémák), de számomra nem harccal oldódik meg, hanem szeretettel. Nem vagyok hajlandó senkivel sem harcolni, csakis önmagammal, a saját fejlődésem érdekében.
    Úgy érzem, hogy a mítosz előadása hosszúra nyúlt és elfáradtunk (talán mert próbáltam a számomra érthető angol szavakat fordítgatni – persze ezt Te tökéletesen csináltad)
    A 11-ei tréningen örültem azoknak a technikáknak, amelyekkel dolgozni tudok magamon: pl. tánc, almamag, víz, “lerázás-tecnika” stb.
    Nagyon várom azt a tréninget, amely a testkép elfogadásával foglalkozik. (betegségek okai, túlzott elvárás elengedése, szégyenérzet elengedése stb.)
    Köszönet Mindannyiatoknak az Újjászületésemért!
    Öleléssel: T. Kati

    Válasz
  3. Meglepő gondolatokat hozott ki belőlem az a 2 lakalom is. Sok kérdésemre kaptam választ, ill. inkább megerősített a lehetséges verziók közül melyik a fontos, mivel kell most inkább foglalkoznom.
    A barlang nem volt ismeretlen terep, szoktam benne elmélkedni.
    A küzdős feladat bennem úgy csapódott le, magammal küzdök, ill. kell megküzdenem.
    Nagyon tetszett a végén a “lépcsős” feladat”!! Tényleg, milyen alkalmas erre!! Remélem sikerült elengednem sok félelememet és felszedni a számomra megfelelőket!
    A rugalmasságomat még keresem, mint az előjött szerdán.
    Öleléssel kapcsolatban szintén sok kérdés, gondolat merült fel bennem. Szeretem megölelni akit ismerek, szeretek. Ismeretlent ritkán szoktam csak úgy megölelni. Furcsa. Igazából nem gondolom, hogy ez baj, bár Te jobban benne vagy , lehet ezzel is érdemes volna foglalkozni, meglelhetném a kiváltó okokat, kit, miért igen vagy miért nem.
    Nem biztos, hogy most minden úgy ment át, ahogy igazából gondolom. Inkább érezni szoktam a gondolataimat, nehezen fogalmazom meg őket.
    Köszönöm mind azt amit kiváltottál belőlem a gyakorlataiddal.
    Szeretettel:
    Ildi

    Válasz
  4. Kedves Nikol!
    Én biztos voltam abban, hogy ott kell lennem. A hétfői napon nagyon sok pozitív dolog történt, de leginkább éreztem a változás pozitív oldalát! Leginkább a kapcsolataimra koncentráltam…elengedés és az új beengedése. Abban biztos voltam, hogy mit kell tennem. Inkább az aggályaimat/félelmeimet kellett legyőznöm az iránt, hogy Dani hogy viseli, illetve nem mertem teljesen átadni magam az “új” érzésnek. Tehát: két kapu közt voltam;egyiket még nem teljesen csuktam be, a másikon meg még nem mertem jószívvel belépni.
    Mivel akartam a változást, tudtam mi a célom, nagy “meglepetést” nem okozott az este, inkább “csak” könnyítette az ajtó csukásokat és a belépést!
    A célomat elértem. Sok dologra emlékeztem… ezeket jó volt újra elővenni, feleleveníteni. “Mankókat” kaptam!
    Amikor kb 3 éve elkezdtünk együtt dolgozni, ugyebár szintén szakítás után voltam és ugyanígy ősztájt. Így fokozottan felfigyeltem rá, hogy milyen fejlődés ment végbe ebben a pár évben. Hogy honan hová jutottam! Nagyon BÜSZKE vagyok magamra!!! Sokkal jobban szeretem és tisztelem magamat, az érzéseimet! 🙂
    A kiemelkedő pontok: küzdelem (“Réka, mondd ki”)
    A lépcsőn lemenés=megkönnyebbülés, elengedés érzése. De méginkább a feljövetel és születés, mert az könnyen ment és már átéltem (és élem folyamatosan), hogy egyszerűen minden ott van az ember körül, csak kérnie kell, csak szét kell néznie és MINDENT megkap!
    Nikol! Tiéd minden tiszteletem! Nem tudom, hogy egyáltalán tisztában vagy-e azzal hogy mennyit adsz az embereknek!?
    KÖSZÖNÖM azt a rengeteg dolgot, amit tanítottál!
    Sok puszi, ölelés!!! 🙂

    Válasz
  5. Kedves Nikol!
    Amint emlékszel, a barlangba “teljesen véletlenül” mentem, de annál nagyobb örömmel nyugtáztam, hogy oda mennem kellett, nagyon sok hozadéka van, valóban Újjászülettem, minden gyakorlat csodákat tett velem, szavakkal nagyon nehéz leírni, amit ott éreztem és érzek még a mai napig, mert még most is munkálkodik bennem.
    A célom az volt, hogy meglássam a csodát, és megtörtént, nagyon jó volt kiállni magamért, nem sokszor tettem ezt eddig, de most megéreztem az ízét, nagyon jó volt átmenni a sötétségen, az elején majdnem kiesett a szívem, de az egyharmada után lecsendesedett, s valami öröm költözött a helyébe, majd az elengedésnél most éreztem meg először, hogy milyen az, amikor könnyű szívvel teszem/persze ez nem az elején sikerült/ ,a kívánságoknál először alig mertem, majd úgy belejöttem, hogy elfogyott a lépcső és nagyon jó volt becsukni az ajtót, megérezni az ölelésedet.
    Az Újjászületés tréninged nekem tökéletes volt, jól választottál segítőket ami megzavarta bennem az ünnepet az a többiek türelmetlensége volt a végén, tudom ez kortünet. Mind a négyőtöknek mindent nagyon köszönök, a Te jelenléted számomra nagyon megnyugtató, tudom, hogy bármi is történik mindig ott vagy és segítesz, olyan vagy mint egy jó anyuka, hol lágyan, hol határozottan, de bizton számíthatunk Rád, köszönöm.
    Sajnálom, de rövidebben nem tudtam.Hálás szívvel köszönök mindent.Kati

    Válasz

Szólj hozzá!